Csillag: Ősszel

Mikor a szemedbe néztem a ragyogása olyan volt akár a nap mikor kibukkan a hegyek mögül. Elbűvölő és magával ragadó. A lelked tiszta volt és reményt adtál arra, hogy az enyém is az legyen. Mikor megszólaltál elkapott egy érzés, ami hullámként haladt át rajtam. Ha megérintettél bizsergett az egész testem. Melletted minden szebb, s színesebb volt, melegség járt át és akarva, akaratlanul mosolyogtam. Az, hogy megismerhettelek a legszebb ajándék volt az égtől, még ha nem is maradhattunk egymás mellett egy életen át.

Nézd mi lett! Most itt állok a csermely előtt, egyedül, ahova mindig kijártunk. Hallom a fuvola hangját, de a tiéd merre jár? Az idő is más, kissé borús, mintha magaddal vitted volna a napsütést, a jó kedved, a boldogságot és nekem maradt az ocsmány ősz.  A tó befagyott, a hegyfok fehérbe öltözött.

Egy levelet tartok a kezemben, ami a kedvenc fánkról, -most már csak fámról –hullott le. Körbe nézek még egyszer, jó alaposan. Minden, amit veled éltem át végig járja az elmémet. Behunyom a szemem, mély levegőt veszek és a levéllel együtt téged is a kis patakba ejtelek.

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.