Pokemonfighter: Én és a Magány

Itt ülök én egyedül a hegy tetején,

Vajon itt ér-e majd véget a mesém?

Szerelem nélkül nincs miért élnem,

A lány csak hazudott nekem, én pedig elhittem.

Régen a napra rá lehetett nézni de rá nem,

Mosolyától még az iskolába járáshoz is megjött a kedvem.

Aztán minden megváltozott,

Lelkének tisztasága elviharzott.

Most a tó partján állok,

 És pont az nem jön akire várok.

Fejemben a gondolatok úgy csapdosnak mint egy hullám,

Remélem a rendőrség nem talál meg hullán.

Az életünk gyorsan véget ér,

Ami utoljára hal meg, az a remény,

Remény, hogy volt aki szeret minket,

És ha leugranánk egy hegyfokról, gyászolná a lelkünket.

Ne az aranyban lássuk a jövőt,

Annak nincs szíve, akkor miért szeretjük mégis őt?

Ne higgyünk a fogyasztói társadalomban,

A fontos dolgokat nem tudjuk megvenni a boltban.

Haladj az árral mint a csermely,

A sikerhez vezető utad nem lesz tejfel.

Nem hullhatsz el közben mint egy levél,

Addig próbálkozz míg azt nem mondhatod, hogy te mindent megtettél.

Viszont ha olyan, mint egy fuvola mely szájról szájra száll,

Lépj tovább, még akkor is ha nagyon fáj.

Az idő tudod mindent elrendez,

Majd jön az a perc mikor az élet neked kedvez.

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.