Fekete és Fehér Rózsa: Nem Minden Fehér vagy Fekete

Évtizedek óta nem tapasztalt vihar söpört végig Goldenleaf területén mintha isten próbálná büntetni ennek a kis városnak a lakóit. Sokan választották az „Aranyfácán” sarki lebujt, hogy megszárítsák kabátjukat és legurítsanak egy korsó sört hátha jobb idő lesz. Ez csak amolyan ürügyként szolgált hisz viharral vagy anélkül így is úgy is a kocsmába igyekeztek. A város apraja nagya összegyűlt a kocsmában és hatalmas mulatozásba kezdtek.

Egyszer csak a zenét valaki megszakította. Egy feketekabátos férfi lépet be a kocsmába de olyan nagy hanggal rúgta be az ajtót hogy mindenki figyelme az idegenre összpontosult. Síri csend lett. A férfi –mert termetéből adódóan bizonyosan férfi volt- állt egy ideig majd ledobta kabátját a sarok. Ezt követően a társaság vidáman invitálta meg a férfit:

  • Wolfe! Mit ácsorogsz ott ülj le közénk!

Wolfe la Riviere volt az a titokzatos alak aki éppenséggel a helyi vadász. Wolf messze híres volt mert kiválóan értett mesterségéhez hiszen kilómétereken át tudta követni az állatok által hagyott nyomot. Olyan jó nyomkereső volt, hogy egyszer maga a polgármester kérte fel egy gyilkosság megoldására amit röpke két óra alatt meg is oldott. Hasonló megbízásai voltak szerte e világban, de akármennyi szép helyen járt mindig visszament szülővárosa kis kocsmájába, az Aranyfácánba. Wolfe egy erőscsontozatú férfi fekete hajjal és hatalmas orrokkal. Már látszott rajta az idő vasfoga de nagyon nem szerette ha ezt megemlítették neki.

A sarokból intett Wolfenak egy férfi és egyből oda is ment mert felismerte benne régi barátját Virgil Carnetet. Virgil és Wolfe gyerekkori barátok és nagyon meglepte hogy újra láthatja Virgilt.

  • Virgil hát te vagy az? Mi szél hozott? –Kérdezte Wolfe barátságosan
  • Sajnálom de nem cseverészni jöttem. –Válaszolt Virgil kissé morcosan
  • Jaj! Gyere igyál velem egyet a régmúlt tiszteletére! És ha már itt vagy…. – Unszolta Wolfe
  • Wade halott. –Vágott közbe Virgil

A levegő megfagyott közöttük és hirtelen komollyá vált a beszélgetés.

  • Részvétem a testvéred haláláért derék lovag volt.
  • -Virgil lehajlotta fejét- Pont ezügyben jöttem.
  • Gyorsan kivéli! –mondta Wolfe
  • Úgy hallottam te jártas vagy a gyilkosságokban.
  • Meggyilkolták? –kérdezte aggódóan Virgilt
  • Meg! De nem is akárhogy gyáván hátulról szúrták le nem méltó halál ez egy lovagnak.
  • Természetesen mindent tőlem telhetőt megteszek. Gyorsan vezess el Azmar-ba míg a nyomok ki nem hűlnek. –Szólalt fel elkötelezetten Wolfe.

Így hát elindultak a hosszú útra Azmar fele. Három héten keresztül lovagoltak megállás nélkül hogy minél hamarabb odaérjenek. Mikor végül odaértek egyből a Királynő fogadta őket személyesen Loren de Rose aki a személyes ügynek tartotta a gyilkosságot mert az egyik legjobb lovagja halt meg. Loren volt a legszebb királynő a kontinensen ez nem kétség. Gyakran fehérrózsa királynőnek hívták mert még senki nem látta máshogy csak fehér ruhába öltözve.

Wolfe megkapott mindent a nyomozás sikeressége érdekében aranyat, szállást és a szemtanúkat. Egyből neki is látott a nyomozásnak azzal hogy kikérdezte a szemtanúkat és elment a tett színhelyére. Wolfe alig tudott meg valamit, de abban biztos volt hogy profi műve és nem Wade volt az első áldozata. Wolfe egyetlen nyoma egy maszk volt amit a gyilkosság színhelyén talált. Azt gondolták hogy az már ott volt az előtt is de Wolfe tudta hogy ez nem igaz mert a maszkon nem volt porréteg holott a helyszín évek óta elhagyatott volt.

Eljött az éves maszkos bál időpontja és Wolfe a maszkból arra következtetett, hogy a gyilkos erre az eseményre vette a maszkot de a gyilkosság alatt elejthette. Így hát kért egy meghívót őfelségétől Laurentől hogy ott folytathassa a nyomozást.

Csodálatosan szép este volt mert a telihold beterítette az egész palotakertet. Direkt az év ezen szakaszában szokták megrendezni mert erről híres az egész azmari birodalom. Wolfe ugyan azt a maszkot vette fel amit a gyilkos elhagyott bízva abba hogy valaki felismeri és egyből kiderül hogy a felismerője lehet a gyilkos. Mire Wolfe odaért már mindenki lerészegedett még a muzsikosok is. Wolfe nem ivott egy pohárral sem mert tudta hamar a fejébe szál. Telt múlt az idő de semmi említésre méltó nem történt így a bál végefelé Wolfe úgy döntött hogy elmegy és megnézi azt a híres folyópartot a holdfényben mert sok szép emlék fűzi oda amit Virgil társaságában szerzett.

Megpillantotta a messziségben a folyó túloldaláról Virgilt de valami nem stimmelt volt ott még valaki. Egyik pillanatról a másikra látta Virgilt a folyóba dőlni. Wolfe egyből tudta mi történt és rohant hogy megmentse barátját.

  • Megöllek te gyáva patkány! –ordította Wolfe

Mikor odaért a gyilkos elé tőrt rántott és a gyilkos úgy szintén . Egymásnak estek de semelyikük se tudta megsebesíteni a másikat. A gyilkos más módszerhez folyamodott a folyóparton lévő homokot használta arra hogy egy pillanatra megvakítsa ellenfelét. Sikerült is neki és már majdnem bevitte a halálos szúrást de hirtelen egy harmadik személy megragadta a gyilkos kezét.

  • Ne merd őt bántani! –szólt nyugodtan az ismeretlen megmentő

Az idegen egy pillanatra engedett a szorításából és az alkalmat megragadva elmenekült a gyilkos. Wolfe előbb a barátjához sietett és miután megbizonyosodott hogy halott az idegenhez szólt mert felismerte a hangja alapján.

  • Hogy kerülsz ide Griffin? És miért hagytad elfutni? Talán a bajtársa vagy? –kérdezősködött Wolfe
  • Nocsak Wolfe megöregedtél hány éves is vagy? Igencsak zsémbes lettél. -Griffin tudta jól hogy Wolfe nem szereti ha koráról kérdezősködnek.
  • Mindig is tapintatlan voltál Griffin de pont ezért vagyunk barátok. De ha nem magyarázod meg hogy mi volt ez az egész esküszöm megöllek! –mondta Wolfe kissé idegesen
  • Nem tudom a gyilkosság miértjét de azt el tudom mondani neked hogy ki volt a gyilkos.
  • Ne kertelj tovább bökd már ki végre! –hördült fel Wolfe.
  • Trevor volt az aki megölte a testvérpárt.
  • Kizárt dolog Trevort én magam kísértem be a börtönbe. –mondta Wolfe most már igen dühösen.
  • Az meglehet de sikerült megszöknie legalább két hónapja.
  • És én erről miért nem tudok?
  • Gondolom azért mert úgy gondolták halott.
  • Ostobák… -mondta Wolfe és leült a közeli padra.
  • És? Tudod hogy hol lehet Trevor? –kérdezte Wolfe Griffin-től
  • Tudom de mielőtt elmondanám kérlek hallgass meg. –válaszolt Griffin
  • Tudod jól hogy Trevort régóta ismerem és barátomnak tartottam mindig is…
  • -Wolfe megszakította Griffint – Soha nem is értettem hogyan védhetted őt hiszen egy egész udvarházat legyilkolt.
  • Kérlek Wolfe hallgass meg!
  • Mondhát!
  • Tehát miután Trevor kiszabadúlt megkeresett engem és segítséget kért tőlem. Azt álította hogy azért szökött meg mert megfenyegették hogy ha nem tesz el lábalól három embert akkor megölik élete szerelmét Laurencet. Nem tudom ki ez a bizonyos nő a mai napig sem de az biztos hogy közeláll hozzá. Mindegy is a lényeg hogy nem támogattam tervében és amikor nyilvánvalóvá vált számára hogy nem fogok miatta három ártatlan ember megölésében segédkezni elment. De követtem és most sikerült tetten érnem sajnos Wade halálánál nem lehettem ott és sajnos most is későn érkeztem de legalább téged sikerült megmentenem.
  • Hálás is vagyok köszönöm. De nem értem miért védsz egy hidegvérű gyilkost? –Kérdezte Wolfe
  • Trevort megfenyegették csak a szerelme miatt öl. A börtönbe mondhatni jobb útra tért de ez a fenyegetés megint visszasodorta őt a régi életéhez.
  • Nemérdekel! Vezess el Trevor rejtekhelyére most.
  • De már biztosan nem megy oda vissza mert mindig máshol rejtőzik hisz profi. –Válaszolt Griffin

Elindultak hát a Trevor rejtekére ami egy elhagyatott ház volt hasonlított a Wade gyilkosság helyszínére. Az ajtó tárva nyitva volt ami meglepő de nem véletlen hisz a házban csak egy ágy egy szekrény aminek hiányoztak az ajtajai meg egy szék volt. Nem volt mit átkutatni de azért Wolfe alapos munkát végzett és talált is egy nyomot. Nem is akármilyen nyom volt az a szekrény egyik résében talált egy borítékot. Amiben egy papírlap volt a papírlapon meg egy név és a helyszín és időpontja: „Virgil Carnet a bál idején a folyóparton”. Egyértelmű volt hogy a megbízója küldte. A papír hétköznapi volt mint ahogy az írásmód is tehát ezekből semmit nem lehetett következtetni. De valami mégis szemetszúrt neki a tinta különleges volt. Egy érdekes árnyalat. Mintha már látta volna. Hírtelen eszébe jutott hogy hol is látta már ezt az árnyalatot.

  • Griffin! Nem tudod véletlenül hogy hol lehet Lorena? –Kérdezte Wolfe
  • Éppenséggel van egy tippem mert mikor ideértem pletykát hallottam arról hogy egyesek láttak a városban a halottnak hitt Lorenat a temető környékén. De ez csak pletyka hiszen az úrnő egyszem húga már biztosan halott még kiskorában száműztek és annyi idősen senki nem éli túl az erőben. Mégis hogy jutott ez eszedbe ? – Válaszolt Griffin
  • Ez most nem lényeges irány a temető és keresd meg Trevort te úgy is megtalálod. Mond neki hogy hajlandó vagyok futva hagyni ha segít a megbízója elkapásában.
  • Rendben van Wolfe! A temetőben találkozunk

Wolfe hazament a kardjáért és utána egyből a temetőbe sietett. Már várta ott Griffin és Trevor.

  • Hát sikerült megtalálnod ezt a patkányt.-szólt Wolfe
  • Ne fecséreljük a szót! Fényt látok a ravatalozóból.-Sietve mondta Griffin

Elindultak a Ravatalozó fele és betörték az ajtót. Ott állt talpig feketében Lorena de Rose Loren huga ő volt az ikerpár feketerózsája.

  • Trevor! Megmentőm örülök hogy itt vagy. –Mondta Lorena aki Trevor karjaiba esett.
  • Laurence szerelmem hol vannak a fogvatartóid megölöm mind egy szálig.
  • Elmenekültek! – Mondta Lorena
  • Ne hazudj!- Szólt közbe Wolfe
  • Nézzetek körbe úgy néz ki ez a szoba mint egy börtön? Nekem egész lakájosnak tűnik. Az igazság az hogy Laurence akinek igazeneve Lorena saját maga bérelte fel Trevort megvezetve őt hogy azt hidje bajban van élete szerelme.
  • Igaz ez Laurence drágám én kis feketerózsám tényleg átvertél?
  • Persze hogy igaz te bolond! Nagyon buta vagy ha valaha is azt hitted szeretlek de legalább a szakmádat jól míveled. Te kis önjelölt nyomozó mégis ki vagy és mi közöd az egészhez?
  • Wolfe a nevem és mindkettőtöket viszlek a tömlöcbe.

Trevor végtelen haragot érzett és kardot rántott hogy megölhesse Lorenat. De Wolfe közbeavatkozott és egyetlen kardcsapással levágta Trevor kezét majd a szívébe szúrta kardját. Ezzel megbosszulta barátja halálát.

Wolfe elbúcsúzott Griffintől és elvezette Lorena-t a nővéréhez Loren-hez. A királynő nem akart hinni a szemének úgy szaladt oda a húgához mintha még mindig gyerekek lennének. De Lorena a földre köpött ezzel megalázva nővérét.

  • Van képed úgy tenni mintha mi se történt volna? –Szólt mérgesen Lorena
  • Drága húgom mi történt veled?
  • Hát nem emlékszel? Had elevenítsem fel neked mit is csináltál velem. Egyedül kellett elvinnem a balhét amit együtt csináltunk soha nem szerettél és örömmel nézted végig ahogy szüleink száműznek engem hogy a kedvenc lányuk te vegyed át az uralmat majd a palota felett.

Valóban így történt. A királyi pár gyereket várt de csak egyet a születés napján kiderül hogy ketten vannak de csak egyikük örökölheti  a trónt. Elnevezték Loren-nek a szebbik lányukat majd a másikat Lorena-nak akit majd egyszer kitagadhatnak valami mondvacsinált ok miatt. Az ok elég hamar elérkezett mert a két lány nagy bajkeverő volt. Mindig tönkretettek valamit és a vendégeket is megalázták. Egyszer mikor egy roppant eminens személy érkezett a palotába a két lány leöntötte vízzel a vendéget ami az asztalon volt. De nem tudták hogy a víz tűz forró volt és ezáltal a férfi örökre nemzőképtelen lett. Ez nagyon rossz volt az egész birodalom számár mert senki nem akart utána vendégségbe menni hozzájuk. Ezt azzal oldották meg hogy az ikerpár egyikét száműzik. Így adott volt a helyzet és száműzté Lorena-t.

  • Igazad van húgom de nem azért nem tettem semmit mert nem szerettelek hanem azért mert gyerekvoltam és féltem mindig is utáltam szüleimet a döntésük miatt. Emlékszel hogy mennyit játszottunk? Mindenkit kigúnyoltunk csak ketten olyanok voltunk mint két tojás.

Loren odaadott egy tőrt Lorena-nak

  • Hallottam hogy három embert akartál megöletni minden bizonnyal én lettem volna a harmadik. Így hát itt a tőr vess véget ennek és legyen meg a bosszú.

Lorena sokáig habozott hogy megtegye e vagy nem de ránézett Loren-re és látta hogy tényleg szomorú és hiába akarta a rosszat látni csak a régi kedves nővérét látta.

 

 

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.